Futás – Az 1. nap

Jó sokáig készültem az első futásra, illetve bejegyzésre, vagy úgy is mondhatnám, hogy lustaság mindenek felett, de próbáljunk pozitívak maradni…

Hosszas mentális felkészülést és néhány hamvába holt próbálkozást követően ismét belevágtam a nagy kalandba. Épp szabadságon vagyok, tökéletes az idő, felhúztam az ezer éves futócipőm, és uzsgyi!

A telefonomon beállítottam az endomondot, hadd mérje a kilométereket, és mivel nem vagyok abban az állapotban, hogy kapásból lenyomjak öt km-t (mit ötöt, még egyet sem), ezért elindítottam a már tavaly letöltött kis appomat, az 5K runnert (egyelőre csak az ingyenes próbaverzó van a telefonomon), hogy szép fokozatosan jussak futókarrierem csúcsára. Bedugtam a fülhallgatót, mert bár nagyon zen és spirituális élmény lehet futás közben a saját légzésedet és a madárcsicsergést hallgatni, úgy éreztem, nekem ehhez a tevékenységhez jóval nagyobb erőt ad, ha Brian Johnson üvölt a fülembe, szóval hadd szóljon az AC/DC!

Ilyen alaposan ráhangolódást követően nem volt más hátra, mind elindulni. Az  mai program: 5 perc bemelegítő séta, majd 1 perc futás – 1,5 perc séta 6-szor ismételve, végül öt perc levezető séta. Nem hangzik vészesen. A bemelegítő sétám igazán lelkesen és lendületesen sikerült, majd egy kedves női hang a fülemben azt duruzsolta, hogy akkor indulhat a futás. Az első perc gyorsan el is telt, szinte röpültem, és úgy éreztem, mintha erre születtem volna.

A második egy perces futás sem okozott még gondot. A harmadik egy percnél kezdtem lihegve venni a levegőt, majd jött a negyedik perc, amikor is azt éreztem, hogy egy takony vagyok, és teljesen új értelmet nyert a zenei aláfestésként felcsendülő Highway to hell, úgy véltem, tényleg a pokolba tart ez az út. Az ötödik-hatodik etapra meg is érkeztem a pokol legmélyebb bugyraiba, már csak vonszoltam magam futás helyett, és tökéletes ütemben érkezett ehhez Angus Youngéktól a Hell’s bells.

Ezt követően a levezető gyaloglás már inkább levezető andalgás volt, de legalább kicsit hosszabban tartott, mint 5 perc, a lábamba az ördög meg közben ólmot önthetett, olyan elnehezültnek éreztem. Viszont a futós alkalmazás a végén azt mondta, hogy a mai napért kapok egy lion heart badge-t, hát már megérte, nagyon kedves kis app ez.

Nézzük a számokat! Az endomondo szerint ma 3,56 km-t haladtam (futásnak nem nevezném), mindezt közel fél óra alatt, a legmagasabb sebességem 19,32 km/h  volt (aztaaaa), az átlagsebességem 7,14 km/h, mindezzel pedig elégettem 280 kcal-t. Összefoglalva kicsit meghaltam, az önbizalmam meg nagyot zuhant, de hát innen szép felállni!

Képek forrása: pixabay.com