Izland inspiráljon

Hétfő reggel, szakadó eső, enyhe torokfájás – minden jel arra mutatott, hogy lustáknak áll a világ. Mivel azonban határidős beadandóm volt, aminél minden program jobbnak tűnt, úgy döntöttem, nem hagyom ki a futás 3. napját.

Ha már a legutóbbi bejegyzés során megemlítettem a spielbergi Rolling Stones koncertet, akkor mindenképp szót kell ejtenem az előzenekarról, az izlandi Kaleo együttesről, akik kitűnő muzsikát játszottak, és zenéjük remek motivációnak tűnt egy esős futáshoz, be is állítottam hát egy új lejátszási listát. Elnézve az énekes, JJ Julius Son testfelépítését, nem hiszem, hogy számára gondot okozna nyolc perc futás, kissé el is bizonytalanodtam, hogy futás helyett a viking énekest kellene youtube-on nézegetnem…
Erőt vettem magamon, előkaptam a szekrény mélyéről a koncertre vásárolt és rendkívül hasznosnak bizonyult, ugyanakkor roppant előnytelen fekete esőkabátomat, és már indulhatott is a móka. Ja, és Izlandon tegnap délelőtt 7 fok volt, nálunk meg ennek a duplája, szóval innen nézve tulajdonképpen meleg időben volt részünk.

A 3. nap programja ugyanaz, mint az előző volt: 5 perc bemelegítő gyaloglást követően 1 perc futás + 1,5 perc séta 8-szor ismételve, végezetül 5 perc levezető séta.

Mikor elindultam, épp csendesen szitált az eső, és ekkor szembesültem egy új kihívással: csúszott az út. Alapos bemelegítés és a múltkori nyújtás ellenére a bal lábszáram kissé még mindig fájt, úgyhogy óvatosan indultam neki a távnak. Az enyhe fájdalom ellenére most egész élveztem a kocogást, az eső is alábbhagyott, és a Kaleo-zene tényleg nagyon jó aláfestésnek bizonyult, időnként csak úgy suhantam. Közben pedig ebben a látványban gyönyörködhettem:

Aki kitalálja a várost, kap egy virtuális pacsit!

Annak ellenére, hogy úgy éreztem, egyenletes tempót diktáltam, és a séta részeket is sikerült lendületesen teljesítenem, kiderült, hogy az átlagsebességem rosszabb volt, mint a múltkori. Nézzük konkrétabban: 3,89 km-et tettem meg 33 perc 33 másodperc alatt. A leggyorsabb tempóm 22,09 km/h (mondom, hogy a Kaleoval szinte repültem), az átlagsebességem 6,96 km/h volt, mindezzel pedig 302 kcal-t égettem el. Biztos a futós app is érezte, hogy egy hős vagyok, amiért esőben futottam, ezért a kocogás végén kaptam egy “Determination badge”-et.

Rossz hír a végére, hogy már a jobb lábszáram belső oldala is fáj, pedig tényleg komolyan veszem a bemelegítést és a nyújtást. Valószínű a technikával/lábtartásommal van gond, vagy le kellene cserélnem az aszfaltot salakra. 

Kép forrása: pixabay.com